~ Beléd ESTEM ~ 8. Rész

 

~ Beléd ESTEM ~

8. Rész

Szorosan szorítottam magamhoz. Őrülten vert szívem, de nem érdekelt, akkor nem. Markoltam pólóját, fejem nyakába fúrtam, éreztem fenséges illatát. Megint sírtam, de ekkor már hangosan.
- Nem a te hibád, hidd el. Nem kel félni! Nem vagy egyedül, nem vagy egyedül! - Leheltem szavaimat gyönyörű nyakába, s közben minden egyes szónál szorosabban öleltem magamhoz.
Nem tudom mióta álltunk itt, de hirtelen Baekhyun megszólalt.
- Köszönöm. - Éreztem amint megkönnyebbül, és mellkasából távozik a sok feszültséggel telt levegő. Végre fellélegezhetett.Lassan elengedtük egymást a másik szorításából.
- Ne aggódj, én mindig neked fogok hinni. - Mosolyogtam rá. 
- Mmmm. - Kicsit jobb kedve lett. Láttam rajta.
- Azt hiszem mennem kellene.- Pedig igazából nem akartam elválni tőle.
- Elkísérjelek? 

- Nem szükséges. Akkor, szia...- Indultam volna el amikor Baekhyun megfogta a csuklómat.
- Nem lenne nagy gond ha...... izé telefonszámot cserélnénk? - Ideges volt, vakargatta a tarkóját. Ilyenkor annyira imádni való. - Tudod, barátok vagyunk és így akkor eltudjuk érni a másikat.
- Ba-barátok vagyunk? - Szóhoz sem jutottam.
- Igen, legalábbis ha nem baj. 
- N-nem, dehogyis. - Ekkor már nem tudtam visszafojtani mosolyomat. Boldog voltam, nagyon boldog.

Mire hazaértem már mindenki aludt. Nem is volt baj. Egyedül akartam maradni a gondolataimmal.
Annyira önző módon viselkedtem. Nagyon mérges voltam magamra. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire sebzett Baekhyun. Szegény mennyi nehézségen ment keresztül, és mindvégig egymaga volt. Senkire sem számíthatott. Én meg csak magamra és a saját érzéseimre koncentráltam. Szörnyű embernek gondoltam magamat. De nem szörnyűbbnek mint Tao.
Gyűlöltem, gyűlöltem azért mert tönkretette azt az embert, akit a világon mindennél jobban szerettem.
Annyi harag volt bennem, de sajnos nem tudtam mit kezdeni vele ha nincs itt Tao, hogy megverjem.

 Nagyon nehezen aludtam el, de reggel még nehezebben keltem ki az ágyamból. Sietnem kellett mert késésben voltam.

Bármennyire is szerettem volna találkozni Baekhyun-nal, valahogy nem jött össze a nap folyamán. Nem akartam semmi rosszra sem gondolni, de valahogy úgy éreztem mintha kerülne engem.
Kicsengettek az utolsó óráról is és éppen siettem hazafelé amikor megláttam Baekhyun-t. Kicsit hezitáltam, de végül odaszaladtam hozzá.
- Baekhyun! - Léptem oda hozzá hirtelen aminek az lett a következménye, hogy megijedt kicsit.
- Sz-szia. Tudod nagyon megijesztettél. - Mondta mosolyogva.
- Te kerülsz engem? - Vágtam hozzá hirtelen a kérdésemet.
- Ez egyáltalán nem így van. - Mondta szomorkásan. Úgy látszik ma nincs nagyon a toppon.
- Akkor miért kerültél egész nap? - Rosszul esett ez tőle.
- Mert gondoltam egy kis időre van szükséged. Mert hát még egy sms-t sem küldtél nekem. - Az utolsó mondatnál elpirult, de mondanom sem kell hogy én már rák vörös voltam. 
Szóval azt várta, hogy küldjek neki egy sms-t, ez jól esik.
Kínosan nevetgélve sétáltunk ki az iskolából, mint egy mangában.
- ________! - Szólt valaki, de már tudtam ki is az anélkül, hogy megnéztem volna. Chanyeol volt. 
Ott állt a kapunál, kicsit mintha mérges lett volna.
- Szia Chanyeol. -  Léptünk oda Baekhyun-nal.

-Szia- Mosolyodott el Chanyeol, aztán hirtelen magához ölelt.
Nem szokott ilyent csinálni, meg is illetődtem kicsit de ahogy ölelt megéreztem, hogy szüksége van rám.
1 perc szorítás után lassan elengedett, ránéztem Baekhyun-ra és éreztem, hogy kínosan érzi magát ebben a légkörben.
- Chanyeol, ő itt Baekhyun. Baekhyun-nal szervezzük a zenefesztivált.
- És Baekhyun, ő itt Chanyeol. A legjobb barátom.
- Szia. - Mosolygott kedvesen Baekhyun Chanyeol-ra.
- Hello.- Szolt flegmán Chanyeol. - Mehetünk? - Azzal elrángatott onnan. 
- Szia, majd beszélünk. - Intettem Baekhyun-nak.

~ Beléd ESTEM ~ 7. Rész

~Beléd ESTEM~

7. Rész

- Tao és én, legjobb barátok voltunk alsó középiskolában. De sajnos amikor a középiskolába kerültünk, nem egy osztályban kötöttünk ki. De ez nem is nagyon zavart minket, igaz kevesebbet voltunk együtt.
Ahogy telt az idő, Tao egyre jobban kezdett hogy is mondjam lezülleni. Rengeteget lógott az iskolából, pírszingeket rakatott a fülébe, és fura pletykákat kezdett terjeszteni rólam.
Volt egy lány, Lee HeYeon. - ekkor szinte láttam a szemeiben a filmet amint elkezd pörögni, visszagondolva az időben.- Szerelmes voltam belé.- Elnevette magát kicsit, gondolom kínos neki erről a témáról beszélnie.
- Akkoriban, úgy éreztem, hogy tökéletes az életem. Hisz azzal a lánnyal jártam akit szerettem, közben egyre több versenyt nyertem. Visszagondolva akkoriban kicsit elhanyagoltam Tao-t.
Egyszer azt vettem észre, hogy a szünetekben egyre ritkábban  találtam meg HeYeon-t. - Ekkor kicsit eltorzult az arca. Tehát most fog következni a fájdalmas rész.
- Tao, elérte, hogy HeYeon belé szeressen.- Kezei ökölbe szorultak.- HeYeon szakítani akart velem, de én nem engedtem neki. Nagyon fájt amit tett, de nem akartam elengedni. - Szinte tapintottam a fájdalmát. A sírás kerülgetett, nem akartam ilyen sebzetten látni Baekhyun-t. - Aztán hirtelen Tao szakított vele, ő meg nem bírta és elment a suliból. Szó nélkül elment, egyik napról a másikra. Még csak el sem köszöntem tőle. Ekkor csúnyán összeverekedtünk Tao és én, aminek a harag lett a vége.

 Persze arról nem is beszélve, hogy csúnya pletykákat terjesztett rólam. Csúnya és undorító pletykákat. - Kirázta a hideg, nem szívesen gondolt erre a részre vissza.
- Milyen pletykákat? - Kérdeztem félénken. Nem akartam tolakodó lenni, de valami nem hagyott nyugodni ezen a téren, muszáj volt tudnom. Baekhyun meg állt, és szembe fordult velem. Nem nézett rám, gondolom félt, mit is fogok erre szólni.
- A-azt terjesztette el, hogy HeYeon miattam ment el a suliból. De nem akármi miatt. A-azért, mert nem feküdt le velem. Én meg erre bepöccentem é-és - Elcsuklott a hangja, szipogott kicsit.
 Észre sem vettem de már nekem is potyogtak a könnyek az arcomról.
- É-és én ezért megerőszakoltam. - Itt már nem fojtotta vissza magát és sírni kezdett. Hangosan zokogott, közben egész teste remegett.
Csak szótlanul álltam vele szemben. Nem tudtam hinni a fülemnek.  Aztán már csak arra tudtam gondolni, hogy ha nem hagyja abba a sírást Baekhyun, akkor megszakad a szívem. Pánik tört rám, nem tudtam mit kezdjek a helyzettel. Annyira fájt, fájt így látnom őt.
A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy zokogása lassan abbamarad, így én kicsit fellélegezve eszméltem a tudatra, hogy szorosan ölelem magamhoz Baekhyun-t. Öleltem, és közben nyugtatásnak szánva simogattam a hátát.
Abbahagyta a sírást, de még szorosan ölelt magához. Csak álltunk csendben, egymás karjaiban. Ha nem gondolnék bele az előzményekbe, akkor egy tökéletes pillanat is lehetett volna. Ebbe a gondolatba belepirultam kissé.
Elengedett Baekhyun, de még közel álltunk egymáshoz. Félve de felpillantottam rá, ekkor találkoztam gyönyörű csokoládébarna szemeivel.
- Ezután az eset után, nem közeledtek felém a lányok. - Szólalt meg hirtelen. - Végül is, nem is csodálom. Hiába magyarázkodtam, nem hittek nekem. Tudod az emberek nem abban hisznek amiben kellene, hanem ami nekik jobban tetszik.- Baekhyun, ne , kérlek ne csináld. Nem bírlak így látni téged. - Szerencsére itt volt nekem a zene. Ez az egy állt mellettem mindig. - Szemeiben a végtelen magánnyal találkoztam. S ez volt nekem az utolsó csepp a pohárban.
Szorosan szorítottam magamhoz. Őrülten vert szívem, de nem érdekelt, akkor nem. Markoltam pólóját, fejem nyakába fúrtam, éreztem fenséges illatát. Megint sírtam, de ekkor már hangosan.
- Nem a te hibád, hidd el. Nem kel félni! Nem vagy egyedül, nem vagy egyedül! - Leheltem szavaimat gyönyörű nyakába, s közben minden egyes szónál szorosabban öleltem magamhoz.

~ Beléd ESTEM ~ 6. Rész

~Beléd ESTEM~

6. Rész
- Jól van, tudni szeretnéd mi a bajom? Rendben, - ordítottam és potyogtak a könnyeim.  Agyamat elöntötte a düh, és már nem érdekelt semmi.- Az a srác, akit Szeretek, anélkül, hogy bevallottam volna neki érzéseimet, visszautasított. Ennyi boldog vagy?- Csak nézett pár pillanatig, nem tudott mit hozzáfűzni a dolgokhoz. - Most megyek.- mondtam és megfordultam, hogy indulok, erre megfogta a csuklómat. Keze nem szorított nagyon szorosan, inkább lágy volt, ami azt sugallja, ne menj. Ránéztem a kezünkre, majd szemébe néztem, amiből mos nem tudtam semmit sem kiolvasni. Néhány pillanatig csak néztünk egymás szemébe, az idő lelassult de a körülöttünk lévőek gyorsabban haladtak a megszokottnál. Tudtam szabadulnom kell tőle, mert ez csak nekem fog fájni. A legrosszabb az egészben, hogy olyan mély volt ez a pillanat, és ilyen pillanatokról álmodoztam. Nem tudom mióta szemeztünk, de egyszer csak megszólalt Baekhyun. 

- Felejtsd el. Nem érdemel meg. - Olyan fura volt miközben ezeket mondta. Nem tudtam olvasni a fejében, nem tudtam megfejteni őt. - Te ennél értékesebb vagy. Ne foglalkozz ilyen alakokkal! 
- Pont ő mondja ezeket? Ha tudná, hogy ő az akkor vajon ugyan ezt mondaná?
- Nem tudod kiről van szó! - Szóltam rá erélyesebben- Ő az első fiú, akibe beleszerettem.- Alig tudtam kimondani ezeket a szavakat, a szívem a torkomban dobogott, attól féltem, hogy ő is hallja veszélyes szívverésem.
- És ez olyan nagy dolog? Ő az első, és akkor már szent? De hisz pont te mondtad, hogy visszautasított. Egyértelmű, hogy nem érdemel meg, vajon milyen ember?- Szinte gúnnyal beszélt róla. 
- Lehet, nem tudok róla sok mindent de amennyire megismertem egy nagyszerű ember.- Mondtam miközben a járdát bámultam, nem tudtam volna a szemeibe nézni.
- Miért? Talán valami "helyes gyerek" ? Vagy valami "tucat idol" ?
- Ha tudni szeretnéd, egy egyszerű srác a suliból. Neki van a világon a legszebb mosolya, és amikor játszik huhh, az nem evilági. Nagyon figyelmes, és kedves. Amikor másodjára találkoztunk, már akkor emlékezett rám. 
Ha mellette vagyok, nem tudok koncentrálni, alig tudok megszólalni, a szemeibe sem tudok nézni. A szívem őrülten ver, s a gyomrom görcsbe rándul. Elpirulok, és hülyeségekről hebegek. - Az utolsó mondatoknál már a szemeibe néztem, azokba a gyönyörű csokoládébarna szemeibe.
- Segítek. - Mondta végül.
- Te-tessék? Miben akarsz segíteni?- Nem értettem mit akar ezzel.

- Elfogod felejteni. Elfeledtetem veled azt a srácot. 

Tudom mit érzel most. - Villantott egy elgondolkodtató mosolyt. Láttam rajta, hogy tényleg komolyan gondolja.

 - Múltkor mondtad, hogy megvárod, amíg elmesélem neked magamtól miért is nem szeretném, ha Tao-hoz közelednél. 

Akkor most elmondom.

~Beléd ESTEM~ 5. Rész

~Beléd ESTEM~

5. Rész

Az ágyamon ültem, térdeimet felhúzva, védekező pozícióban. Csak annyit szerettem volna, ha egyedül maradhatnék a gondolataimmal. De valahogy mindenki ellenem volt, vagy anyám zaklatott, vagy valaki telefonon. Elegem volt. Még mindig mérges voltam. Iszonyat mérges. Magamra legfőképp, hisz tudhattam volna. Vissza lettem utasítva, anélkül, hogy bevallottam volna az érzéseimet.  Ez is csak én vagyok.

 Szememet csípte, a könnyeim által leázott smink, szinte égtek szemeim de nem  izgatott. TÚL kell lennem rajta. Ez így nem mehet tovább.- győzködtem magamat. Nagy erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból.
- Elmentem- Kiabáltam, majd szinte kifutottam az estébe. 10- óra volt, én meg csak az utcákat jártam. Kellett a tér a gondolataimnak, és a friss levegő is. Egyszer csak megcsörrent a mobilom.
Chanyeol volt, már vagy 16-szor hívott ma, de valahogy nem tudtam vele beszélni. Azok után, nem bírtam volna senkivel sem.
-Sz-szia. - Szóltam bele félve.
- Mégis mi a fene bajod van neked? Annyira aggódtam érted! Vagy 20-szor hívtalak, de még csak egy rohadt sms-t sem írtál.- Ordította le a fejemet, megjegyzem teljesen jogosan.
- S-sajnálom- remegett meg a hangom. Éreztem, ahogy könnyeim kúsznak lefelé az arcomon, majd az államon.  Mikor kezdtem el sírni?
- Rendben , de ne csinálj ilyent még egyszer, oké?- Tudom, hogy észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Sajnálom, sajnálom, sajnálom- hajtogattam, de már zokogtam a telefonba. Nem tudtam abbahagyni, így hát engedtem és kiengedtem az egészet. 
A járda közepén álltam, és hangosan zokogtam a telefonba, biztosan hülyének néztek az emberek, de nem érdekelt.
- Hol vagy? - szólt bele finoman Chanyeol a telefonba.
- Az  x főúton , épp az Etude House előtt állok.- szipogtam válaszul.
- Ott megvársz.- azzal lecsapta a telefont. Bementem egy üveg vízért a boltba, mire végeztem megláttam Chanyeolt.
- Chanyeol. - szóltam neki, mire megfordult és arcán megláttam a mérhetetlen aggodalmát.
  Pár pillanatig csak vállaimat szorongatta, és azt fürkészte, vajon megsérültem e. Mikor megbizonyosodott róla, hogy semmilyen sérülésem ( mármint testi sérülésem) sincs, megragadott és szorosan ölelt.
- Nincs semmi baj, itt vagyok. Most már kiengedheted.- Nyugtatgatott, hátamat simogatta miközben szorosan ölelt. Biztonságot éreztem, végre. És végszóra elindult.  Pedig nem hittem, hogy szóra menni fog.

Pár perc sírás a járda közepén, pipa. Közben egy srác ölelgessen , hogy félre értsék a helyzetet, pipa.
- Köszönöm- néztem rá hálásan , miközben elhúzódtam tőle.
- Bármikor- mosolygott rám azzal a meleg mosolyával.- Gyere, menjünk sétálni egy kicsit.- azzal kézen fogott, és maga után húzott.

- Hát ennyi röviden.- Végeztem a mondókámmal. Szegény srác azt sem tudta mit mondjon, sőt még hebegni sem tudott. Nem szokott hozzá, hogy ő ápol engem, vagy hogy én sírok valaki miatt.
- Sajnálom.- Nézett rám szomorú szemekkel.
- Nem kell sajnálnod, nem a te hibád.- Ütöttem meg játékosan a vállát, amire kicsit elmosolyodott.
- Felejtsd el. Nem tudok mit hozzászólni. Csak annyit, hogy felejtsd el. Találsz valaki jobbat.
- Köszi, mintha ez olyan könnyű lenne. De ne izgulj, éppen ezen vagyok. De ideje most már mennem. Menj, nehogy kikapj otthon. - Löktem el, és azzal megfordultam és elindultam hazafelé. Hátraintettem neki, nem akartam, hogy aggódjon, de szerintem értette a célzást.
Lassan sétáltam , nem akartam sírós fejjel hazaállítani, ami nehéz  mert éppen sírdogáltam ( Megint ) és szemeim elég vörösek lehettek.
-________? Te vagy az? - szólt hozzám valaki gyengéd hangon. Biztosan kezdek megbolondulni, mert éppen olyan hangja volt mint Baekhyun-nak. De amikor felpillantottam, kisebb szívrohamot kaptam. Tényleg ő volt az.
- Ba- baekhyun? - tátogtam inkább, mert hangom hallani nem lehetett.
- Mi történt? Jól vagy? Minden rendben? Mi történt? Bántottak? - Hadarta, miközben körbejárt, nem e lát rajtam valami külső sérülést.
Ma ez volt a 2. alkalom, hogy egy fiú végigméregetett.
Nagyon idegesnek láttam, próbált szemeimbe nézni, de nem tudtam felemelni fejemet szégyenemben. Szívem majd szétszakadt.
- Nincs semmi bajom, tényleg. - Villantottam egy mosolyt, hátha lehiggad. Erre megfogta államat, és felemelte fejemet, ezzel kényszerítve, hogy belenézzek a szemeibe. 
- Ne hazudj, hisz te sírtál. Az ember nem sír ok nélkül. Ha nem mondod el, hogy mi történt, addig nem tudok rajtad segíteni. - Láttam rajta a tehetetlenség pánikját. - Csak untatnálak vele- vágtam hozzá, nem tudom mire vélni az idegességem.
- Meghallgatlak, nem fogsz untatni vele, és szeretnék segíteni is ha engeded.
Nagyon ideges lettem. Hisz épp előle akartam elmenekülni, erre nem itt van? 

Egy hirtelen jött ötlet, és megbánod az egész életedet.

- Jól van, tudni szeretnéd mi a bajom? Rendben, ordítottam és potyogtak a könnyeim.  Agyamat elöntötte a düh, és már nem érdekelt semmi.- Az a srác, akit Szeretek, anélkül, hogy bevallottam volna neki érzéseimet, visszautasított. Ennyi boldog vagy?

~Beléd ESTEM~ 4. rész

~Beléd ESTEM~

4. Rész

-Oh, tényleg. Különben órán kéne lenned. Hi-hi- Én meg mi a fenét csinálok? Miért játszom itt a dilist? Könyörgöm, ezt most nem kéne! ______ NYUGODJ LE!
-Mit tudsz?-Fordult oda hozzám Tao, ami egy lassított jelenet is lehetett volna egy filmben. Úristen. Ez nem hangzik jól.
-Hát, szeretek gitározni, és hegedülök is. Énekelni még csak nemrég kezdtem el. Te?
-Tudok dobolni, de a specialitásom a hangom. Gyilkos vagyok a színpadon.- Kacsintott rám. Én-én én meg azt hiszem megbolondultam. ______ te Baekhyunt szereted. Őt szereted! Felejtsd el ezt a "rock star-t"! Idegességemben elkezdtem kutatni a táskámban, aminek az lett a vége, hogy kiszórtam a tartalmát a földre.
- Tssz. Azt még te leszel az egyik főszervező? Nem inkább csak az egyik szervező asszisztense? Tudod, kicsit ügyetlen vagy vöröske.-Nevette el magát. Amitől csak még sármosabb volt.
-Vö-vöröske? Én? Miért?- Miért is nevezett el vöröskének?
- Mert elpirultál, és azóta is tiszta vörös az arcod. Meg ezt könnyebb megjegyezni, mint a nevedet.
-Ha ilyen nemtörődöm vagy, akkor miért segítesz nekem összeszedni a cuccaimat a földről?- Abban a pillanatban, amikor kimondtam ezeket a szavakat, egymás szemébe néztünk, arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy más azt is hihette volna, hogy csókolózunk. Egy pillanatig csak élveztem a látványt. Azt az édes éjfekete szempárt.

Éreztem szapora lélegzetét. Egyre szaporábban, és hevesebben vette a levegőt, s ez a ritmus engem is felgyorsított. Nem tudom mióta szemeztünk és nem tudtam meddig tart, csak azt tudtam nem szeretném, hogy elmúljon ez a pillanat. Olyannyira megbabonázott az a szempár, hogy azt sem vettem észre, hogy valaki bejött a terembe, csak a köhécselésre figyeltünk fel, ami észhez térített minket és gyorsan felpattantunk a padlóról. Csak akkor pillantottam meg ki is állt az ajtóban. Baekhyun. Csak ezt ne. Miért pont ő? Miért pont most? Mi van akkor ha félreértelmezi a szituációt?
- Látom, megzavartam valamit.- Mondta Baekhyun.
-Nem!-Igen!   - Mondtuk egyszerre Tao-val. Erre morcosan rápillantottam, majd megint Baekhyun-ra. - Nem, nem zavartál meg se-semmit. Tao segített összeszedni a cuccaimat.- De hiába is magyarázkodom, az a kettő teljesen figyelmen kivűl hagyott engem. Mintha ott sem lettem volna. Csak farkasszemet néztek egymással.
- Hello- Szólalt meg először Tao. - Rég volt. Mikor is? uh, tényleg. Azt hiszem első évben. - Nevette el magát.
- Jah, rég volt, már nem is emlékszem. Mit csinálsz itt?- Baekhyun-nak ezt az arcát még sosem láttam ezelőtt. Nem tudom leírni, amit láttam. Egyszerre láttam szomorúságot és dühöt, de ott lappangott egy kis csalódottság is. Mintha, egy szörnyre nézett volna.
Mi történhetett? Lehet, nem ismerem annyira, hisz csak a távolból figyeltem őt. Személyesen csak most ismertem meg, de tudom, hogy nem jó ha így néz valakire.
Rám pillantott. A szemeiben csalódottságot láttam, még a hideg is átfutott rajtam, végig a gerincemen. Annyira éreztem azt a fájdalmat, hogy szinte elbőgtem magam. Úgy nehezedett rám a légkör, hogy szinte megfulladtam volna ebben a csendben, szépen, halkan, úgy hogy ők még csak észre se vették volna, hacsak ki nem találok valamit.
- Ba-Baekhyun! - szólítottam rekedt hangommal, amit hiába próbáltam kiengedni torkom fogságából, az szökni nem akart.- Te-te is szervező vagy?- Kérdeztem félénken.
-Igen. ______ ki tudnál menni egy percre?- Nézett rám szigorú szemekkel. Megijedtem. Éreztem szökni vágyó könnyeimet, amiket nagy nehezen visszafojtottam. Nem tudom mi ütött belém, azt sem mit baltáztam el, de azt biztosan tudtam, hogy valamit NAGYON elbaltáztam.
- Pe-persze. L-lemegyek az automatákhoz.- Azzal kisétáltam az ajtón. Hirtelen minden forogni kezdett velem, úgy éreztem kell egy biztos pont, vagy rókázom egyet a folyosóra. Arrébb sétáltam a folyosón, és megkapaszkodtam a falban.
-Mi volt ez? Ezek ketten ismerik egymást, és mint látszott nem puszipajtások. Gondolatmenetemet a rezgő telefonom szakította félbe. Elkezdtem kutatni de remegő kezeim az istenért sem találták meg a szoknyám zsebében. Nagy nehezen előkotortam és furcsállva pillantottam meg a nevet a kijelzőn. Chanyeol volt az. Egy üzenet.
" Suli után a kapunál várj meg!" Vajon mit akarhat...
Gondolom eltelt annyi idő, hogy visszamenjek. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, s dugtam be rajta a fejemet.
- Most már bejöhetek?- Kérdeztem megszokott rekedtes hangomon.
- Persze, sajnálom, hogy kizavartalak.- Jött a válasz Baekhyun-tól. Mikor beléptem az az érzésem támadt, hogy valami hiányzik. Tao! Nincs itt. Pedig csak a folyosó végén voltam, hogy nem vettem észre azt amikor elment?
- Tao?- Tudakoltam óvatosan miközben fürkésztem szememmel a termet.
- Elment.- Baekhyun nagyon más. Csak nem veszekedtek?- Figyelj _______ .
- Igen?- Végre az a nyomasztó légkör kezdett elpárologni, nem volt olyan feszült a hangulat köztünk mint az előbb. Megkönnyebbülés.
- Tudom, semmi jogom ilyent kérnem, vagy mondanom neked. Kérlek ne haragudj meg rám, de...- Fojtotta el a mondatát Baekhyun.
- Légyszíves nyögd ki mert csak rossz érzés kerekedik bennem ha ilyen komoly vagy.
- Ne közelíts Tao-hoz! Azt se engedd, hogy ő közelítsen feléd.- Végig a szemembe nézett mikor ezeket mondta, szemében a düh és az aggodalom keveredett.
- Rendben.- Csak egyszerűen beleegyeztem. Nem tudok neki nemet mondni. Egyszerűen nem megy. A reakciója egyszerre érdekes és megmosolyogtató volt. Felhúzta mindkét szemöldökét, és láttam a szája sarkán a mosolyt egy pillanatig.
- Miért egyeztél bele ilyen könnyen? - Pillantása információra éhes volt.
Rendben, ha most nem mondom el neki miért, nagyon mérges leszek magamra később, TUDOM. Addig minden rendben van amíg nem a szemeibe nézek. Nekem akkor végem. Inkább a táskámból kiborult dolgaimat szedem közben. Ez az! Ez jó terv.
- Me- mert megbízom benned.- Ez az vöröske, eddig minden simán megy, ne add fel. Vöröske? Miért is hívom magamat úgy ahogy Tao hívott engem? 

- Té-tényleg? - Baekhyun hangja is rekedtes. Nagyon aranyos. Közben lehajolt mellém és segített összeszedni a cuccaimat.- Ez megkönnyebbülés.- Mosolyodott el. N.e.m B.í.r.o.m. Gyilkos mosolya van. 
- Kérdezhetek valamit?
- Persze..- Látszott rajta, hogy kicsit meglepte a kérdés.
- Miért nem közelíthetek Tao-hoz?- Erre a kérdésre biztosan nem számított, nagyon ideges lett. Látszott rajta, hogy nem akar válaszolni. De miért?
- Hát... - Próbált válaszolni a kérdésre, de látszott, hogy nem megy könnyen.
- Hagyjuk. - Mondtam, amire felkapta fejét, nem értette, hogy most mi is történik.- Ha nehezedre esik elmondani, megértem. Nem kell erőltetned magad. Megvárom amíg magadtól elmondod nekem.-Hajtottam le a fejem, de előtte próbáltam mosolyogni, amolyan " nem gond " mosoly akart lenni.
-SAJNÁLOM!! Nagyon sajnálom gyerekek! De feltartottak, siettem ahogy csak.... valamit megzavartam?  -Rontott be a tanárnő, és eléggé furcsállta a szituációt. Hisz Baekhyun és én egymás mellett guggoltunk a földön, és amolyan furcsa légkör keringett körülöttünk. Hirtelen mindketten felpattantunk a földről, Baekhyun ideges köhigcsélésbe kezdett, és a tarkóját vakargatta. Én azt sem tudtam mit kezdjek magammal, így hát csak ott álltam, és ujjaimat ropogtattam. Megint egy rossz szokás. Gratulálok.
-Ne-nem, csak segített összeszedni a dolgaimat amik kiestek a táskámból.- Dadogtam idegességemben.
- Akkor miért vagytok mindketten elpirulva? - Kérdezte a tanárnő, amire egymásra néztünk, de rögtön el is kaptuk a fejünket. És tényleg. Ő is elpirult. Nagyon aranyos volt.
- Nézzétek, nem ellenzem az iskolai románcokat, de erre tényleg nincs most időnk!
- Iskolai románc?- Kérdeztük egyszerre Baekhyun-nal.
- Huhh, ti aztán tényleg egy hullámhosszon vagytok.- Nevette el magát a tanárnő. Én meg azt hittem menten elsüllyedek szégyenemben. Éreztem ahogy zsugorodok össze. De valahol jól esett ez.
- Nem igaz. Kérem tanárnő ne mondjon ilyeneket.- Mondta Baekhyun idegesen.
Ekkor dőlt össze bennem a világ. Miért mondta ezt? Ennyire nem bír engem?

~Beléd ESTEM~ 3. rész

-

~Beléd ESTEM~
3. Rész
-_______, végre megvagy. - Vigyorgott rám Chanyeol, azzal a mérhetetlenül gyermekded mosolyával.

- Cha-Chan-Chanyeol...- Pislogtam rá értetlenül. Olyan hirtelen történt ez az egész, és oly rég nem láttam.Chanyeol volt a legjobb barátom. Már óvoda óta ismerem. Akkor még a közös esküvőnket terveztük, de azóta már mi is felnőttünk. Ugyanazon a környéken lakunk, de ahogy korosodunk egyre kevesebbet találkozunk, de még mindig ő volt a legjobb barátom.Neki mindent elmondhattam. Mellette megmaradhattam ugyan az az idegesítő személy.
- Hát így kell üdvözölni, a legjobb barátodat?- Kérdezte, s mellette megjátszotta a sértődöttet. Hiába, ő sosem fog megváltozni, mindig is ugyan az a gyerek marad.
- Bocsi- Öleltem meg , jól esett ez a megszokott ölelés. Biztonságot adott a nehéz időkben, régen; és most is. - Úgy örülök neked. Már hiányoztál. - Engedtem el a szorításomból. Ilyenkor mindig úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, aki elől el akarják venni a fincsi habos süteményét.
- Te is nekem. Nah indulás, nem álldogálhatunk egész nap az iskola kapujában. Menjünk.  - Megfogta a kezemet, és magával rángatott. Vidámnak látszott. Legalább rendben van minden náluk.
Megkönnyebbülés. Mostanában Chanyeol letört volt, a szülei veszekedése miatt. Egyre többet és  egyre durvábban vitáztak. Érezni lehetett, hogy már nincs sok hátra a házasságukból. De úgy néz ki, most minden rendben.
- Hová ráncigálsz megint?- Kérdeztem nevetve, amire  megállt velem szembe, és felháborodottnak tettette magát. 
- Hogy érted, hogy megint??! -Hiába, ő egy hatalmas színész.
- Úgy, hogy legutóbb is hová vittél? Jah, tényleg. Egy lepukkant kalyáldába ráncigáltál, ahol még a szék lába is kitört, ha ráültél a székre. AZÓTA is fáj  a derekam.- Nevettem el magamat. Sok vicces élményünk volt.
- Az, az más volt. Egy másik szituáció. Csak felejtsd el. Meddig fogsz még ezzel szekálni?- Forgatta szemeit, s közben megérkeztünk a parkba.
 Ez a park volt hozzám, és ő hozzá a legközelebb, így mindig itt voltunk. 
-És mesélj, mi újság? Látszik, hogy boldog vagy valamiért, meg hírtelen fel is bukkantál. Nahh mond, mi történt...- A kíváncsiságom felülkerekedett rajtam.
- HO-ho-ho máris a lényegre tértél? Rendben, elmondom. Ülj le a hintába, mert félek megrázó lesz amit hallasz.
- Nem tudom, hogy félnem kéne, vagy izgulnom.- Nevettem, bár tényleg nem tudtam. Láttam rajta az idegességet.- Ki vele, mert mindjárt pánikba esek.
- Bevallottam So Yeun-nak. - Vigyorodott el kicsit szégyenlősen.
Hát mit is mondhatnék erre, meglepett az biztos. So Yeun volt az első lány, aki iránt érzett valakit. Rengetegszer hallottam róla, de eddig nem volt elég bátorsága Chanyeol-nak ahhoz, hogy randira hívja.
- Jaj de jó. Mit válaszolt erre?- kíváncsiskodtam
- Hát, most randizunk.- elpirult kicsit. 
De le sem tudta vakarni magáról azt az idegesítő mosolyát. 
Boldog volt. Végre. De akkor nekem ez most miért is rossz? Miért van az a megérzésem, hogy ez nekem nem fog tetszeni? 

Ekkor megszólalt Chanyeol telefonja. 
Amint a kezébe fogta, hatalmas mosolya még nagyobbra nőtt.
De most komolyan, hogy csinálja ezt? 
-Halo? Szia, tessék? Rendben, uhmm, rendben. Akkor ott találkozunk. Szia. 
 - Azzal letette a telefont.- So Yeun-volt. Most mennem kell. Majd hívlak. - Megölelt gyorsan, s azzal elsietett.
- Meg sem várta, hogy elköszönjek tőle. Tényleg odavan érte.
Tényleg le vagyok maradva, már neki is van valakije.
-Megjöttem.- Kiabáltam anyunak, és indultam a szobámba. Amikor leültem az íróasztalomhoz, anya lépett be.
- Szia. A tanárnőd felhívott.-Tényleg?- Úristen, mit csináltam? Vagy talán a vizsga eredmények lettek rosszak?
- Ne nézz így rám! Nincs semmi gond. Vagy talán valami bajt csináltál?
-Jajj dehogy anya.-Huh, ezt most megúsztam. 
-Azt szeretné a tanárnő, hogy a Művészeti Fesztivál egyik főszervezője legyél. Ez olyan nagyszerű. Tudtam, hogy lesz értelme zenét tanulnod. 
-Tessék? Hogy mit csináljak? - Felálltam hirtelen a döbbenettől. Szóhoz sem jutottam, ez volt a vágyam. Rengeteg munkával és erőfeszítéssel járt, de én szerettem volna. Főleg, mert a főszervezők fellépnek együtt. Nekik ez kijárt, a rengeteg munka miatt. Minden évben 3 főszervezője van a Művészeti Fesztiválnak, minden évben mások. Rengetegszer maradtam bent az iskolában a zenetanárral. Sokat szenvedtem emiatt. De végre, végre kifizetődött a munkám.
Hihetetlenül boldog vagyok.- Anyu, ez most komoly?
- Igen.- szorított karjai közé, éreztem pityereg kicsit.- Hihetetlenül büszke vagyok rád. Drágám, megcsináltad.
Este alig bírtam elaludni. Annyira izgultam, és annyi ötletem volt a Fesztivállal kapcsolatban. A metrón találtam egy helyet, rögtön betámadtam. Nagyon fáradt voltam, de próbáltam nem elaludni.
- _____, ______, ébredj ______. Le kell szállnunk. Ébredj fel!- Rángatta enyhén valaki a vállam. Mikor kinyitottam a szemem Baekhyun-t láttam magam elött. Úgy megijedtem, hogy bevertem a fejemet amikor hirtelen felpattantam.
- Jaj, megijesztettelek? - Nevette el magát, de amikor látta, hogy nem tetszik nekem abbahagyta azt.
Miközben leszálltunk a metróról, próbáltam kerülni a tekintetét.
- Köszönöm, hogy felébresztettél. 
- Nincs mit. Te is megtetted ezt nekem. Umm, ______ kérdezhetek valamit?- Micsoda? Tőlem?
- Persze, nyugodtan.- Bólintottam.
- A barátod, melyik középiskolába jár?- Láttam az arcán, hogy neki sem tetszett ez a kérdés, kínosan érezte magát, feszült volt.
-B-barátom? - Dadogtam össze vissza. Hiszen nekem nincs is barátom.
-Tegnap amikor vége volt az óráknak láttalak vele, ahogy megfogja a kezedet. Sajnálom nem kellet volna néznem.
- Tegnap?? hah-ha-ha- Nevettem el magamat.- Ő nem a barátom.
- Tessék? de akkor...
- Ő a legjobb barátom. A neve Chanyeol. Kiskorom óta ismerjük egymást. De hogy a kérdésre is válaszoljak, a _________ középiskolába jár. De miért érdekel?

- Áhh semmi, semmiség tényleg. Bocsi, hogy tolakodó voltam.

Elfordította egy kicsit a fejét, de láttam a mosolyt az arcán.
Baekhyun-nal sétálok az iskolába.
Tudok vele rendesen komonikállni.   
Ennél nincs csodásabb érzés. 
Megint ki akar ugrani a szívem a helyéről. 
De ezt a lehetőséget nem halaszthatom el.
-_____. - Szakította félbe a gondolatmenetemet Baekhyun.
-Tudsz valamilyen hangszeren játszani?- Beszélt hozzám, de közben még csak rám sem pillantott.
-I-igen. Gitáron és hegedűn is játszom.
-Wow,  nagyon jó neked. Mindig is meg szerettem volna tanulni hegedűn játszani.  - Láttam a rajta, hogy már máshol járnak a gondolatai.- Énekelni? Tudsz énekelni?-Kérdezte
-K-kicsit. Nemrég kezdtem el tanulni.- Már megint hogy nézhetek ki? Tudom ám, mint egy RÁK!
- Miért kérdezed?
-S-semmi. M-most megyek. Szia.- Azzal elviharzott.Vajon valami rosszat mondtam? 
-_____! _____!  
-Tessék.- Fordultam hátra a tanárnő szavaira.- Jó reggelt Tanárnő!- Jó reggelt ____! Az 1. és a 2. órád ugye testnevelés, igaz?
- Igen.
-Rendben, akkor kérlek menj az ének terembe testnevelés helyett.
- Miért?- Mondjuk az nem annyira lényeges. Örülök, hogy ellóghatom a tesit.
- A Művészeti Fesztivál miatt. Lehet, hogy pár percet késni fogok, mert rengeteg dolgom van. De kérlek várj meg ott!
-Rendben.
- Jól van, elmehetsz. - Meghajoltam és elindultam az ének terembe.Remélem nemsokára elfogjuk kezdeni a műsor tervezést. 
Amikor kinyitottam az ajtót már volt ott valaki. Ott ült az ablaknál. Talán ő is szervező? - Jó reggelt. _____ vagyok. Örülök a találkozásnak. -Hajoltam meg. Amikor felnéztem, egy magas jóképű fiút pillantottam meg.   
Tipikus rosszfiú  volt.
Ha az utcán pillantottam volna meg, akkor még azt is mondanám rá, hogy egy híresség.
Rám nézett, s a pillantása áthatolt rajtam.
- Tao vagyok. Te is a Művészeti Fesztivál egyik szervezője vagy?
- I-igen. Te? - Kíváncsiskodtam.
- Persze. Azért vagyok itt.