~ Beléd ESTEM ~ 8. Rész

 

~ Beléd ESTEM ~

8. Rész

Szorosan szorítottam magamhoz. Őrülten vert szívem, de nem érdekelt, akkor nem. Markoltam pólóját, fejem nyakába fúrtam, éreztem fenséges illatát. Megint sírtam, de ekkor már hangosan.
- Nem a te hibád, hidd el. Nem kel félni! Nem vagy egyedül, nem vagy egyedül! - Leheltem szavaimat gyönyörű nyakába, s közben minden egyes szónál szorosabban öleltem magamhoz.
Nem tudom mióta álltunk itt, de hirtelen Baekhyun megszólalt.
- Köszönöm. - Éreztem amint megkönnyebbül, és mellkasából távozik a sok feszültséggel telt levegő. Végre fellélegezhetett.Lassan elengedtük egymást a másik szorításából.
- Ne aggódj, én mindig neked fogok hinni. - Mosolyogtam rá. 
- Mmmm. - Kicsit jobb kedve lett. Láttam rajta.
- Azt hiszem mennem kellene.- Pedig igazából nem akartam elválni tőle.
- Elkísérjelek? 

- Nem szükséges. Akkor, szia...- Indultam volna el amikor Baekhyun megfogta a csuklómat.
- Nem lenne nagy gond ha...... izé telefonszámot cserélnénk? - Ideges volt, vakargatta a tarkóját. Ilyenkor annyira imádni való. - Tudod, barátok vagyunk és így akkor eltudjuk érni a másikat.
- Ba-barátok vagyunk? - Szóhoz sem jutottam.
- Igen, legalábbis ha nem baj. 
- N-nem, dehogyis. - Ekkor már nem tudtam visszafojtani mosolyomat. Boldog voltam, nagyon boldog.

Mire hazaértem már mindenki aludt. Nem is volt baj. Egyedül akartam maradni a gondolataimmal.
Annyira önző módon viselkedtem. Nagyon mérges voltam magamra. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire sebzett Baekhyun. Szegény mennyi nehézségen ment keresztül, és mindvégig egymaga volt. Senkire sem számíthatott. Én meg csak magamra és a saját érzéseimre koncentráltam. Szörnyű embernek gondoltam magamat. De nem szörnyűbbnek mint Tao.
Gyűlöltem, gyűlöltem azért mert tönkretette azt az embert, akit a világon mindennél jobban szerettem.
Annyi harag volt bennem, de sajnos nem tudtam mit kezdeni vele ha nincs itt Tao, hogy megverjem.

 Nagyon nehezen aludtam el, de reggel még nehezebben keltem ki az ágyamból. Sietnem kellett mert késésben voltam.

Bármennyire is szerettem volna találkozni Baekhyun-nal, valahogy nem jött össze a nap folyamán. Nem akartam semmi rosszra sem gondolni, de valahogy úgy éreztem mintha kerülne engem.
Kicsengettek az utolsó óráról is és éppen siettem hazafelé amikor megláttam Baekhyun-t. Kicsit hezitáltam, de végül odaszaladtam hozzá.
- Baekhyun! - Léptem oda hozzá hirtelen aminek az lett a következménye, hogy megijedt kicsit.
- Sz-szia. Tudod nagyon megijesztettél. - Mondta mosolyogva.
- Te kerülsz engem? - Vágtam hozzá hirtelen a kérdésemet.
- Ez egyáltalán nem így van. - Mondta szomorkásan. Úgy látszik ma nincs nagyon a toppon.
- Akkor miért kerültél egész nap? - Rosszul esett ez tőle.
- Mert gondoltam egy kis időre van szükséged. Mert hát még egy sms-t sem küldtél nekem. - Az utolsó mondatnál elpirult, de mondanom sem kell hogy én már rák vörös voltam. 
Szóval azt várta, hogy küldjek neki egy sms-t, ez jól esik.
Kínosan nevetgélve sétáltunk ki az iskolából, mint egy mangában.
- ________! - Szólt valaki, de már tudtam ki is az anélkül, hogy megnéztem volna. Chanyeol volt. 
Ott állt a kapunál, kicsit mintha mérges lett volna.
- Szia Chanyeol. -  Léptünk oda Baekhyun-nal.

-Szia- Mosolyodott el Chanyeol, aztán hirtelen magához ölelt.
Nem szokott ilyent csinálni, meg is illetődtem kicsit de ahogy ölelt megéreztem, hogy szüksége van rám.
1 perc szorítás után lassan elengedett, ránéztem Baekhyun-ra és éreztem, hogy kínosan érzi magát ebben a légkörben.
- Chanyeol, ő itt Baekhyun. Baekhyun-nal szervezzük a zenefesztivált.
- És Baekhyun, ő itt Chanyeol. A legjobb barátom.
- Szia. - Mosolygott kedvesen Baekhyun Chanyeol-ra.
- Hello.- Szolt flegmán Chanyeol. - Mehetünk? - Azzal elrángatott onnan. 
- Szia, majd beszélünk. - Intettem Baekhyun-nak.