~ Beléd ESTEM ~
9. Rész
- Hé, állj már meg!! Meddig akarsz még ráncigálni az úton? - Szóltam rá Chanyeol-ra mert mióta elrángatott Baekhyun-tol azóta maga után vonszol a fél városon.
- Áh, bocsi. - Állt meg Chanyeol. Háttal állt nekem. Nem tudom miért volt ennyire fura, de megéreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Sosem csinált még ilyent.
Odaléptem hozzá, és hátulról megöleltem. - Tudom, hogy valami bánt téged. Nem szoktál így viselkedni. Mi a baj? - Kérdeztem tőle finoman, nehogy elijesszem.
- Te mindig tudod, ha történik valami. - Mosolyodott el. Levette kezeimet magáról és végre felém fordult. Szemei nagyon szomorúak voltak mikor rám nézett, nekem e látványtól szívem összeszorult. - So Yeun szakított velem.
- Tessék? Mégis miért? - Nagyon meglepődtem. Hisz Chanyeol már régóta szerette, és végre elkezdtek randizni is.
- Mindegy. Vége. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz érzés.- Sóhajtott nagyot, majd leguggolt és arcát beletemette kezeibe.
- De mégis miért? Tudni szeretném, hátha tudok neked segíteni. - Kérleltem, közben leguggoltam mellé. Nehezen felemelte fejét, és rám nézett. Kicsit hezitált, majd olyant mondott amitől hanyatt estem.
- T-tessék? - Nem hittem fülemnek. Egyszerűen ilyen nincs. Nehezen álltam fel a földről, majd Chanyeol is felállt.
- Miattad. Válaszolt szomorúan Chanyeol.
- De mégis miért? Nem értem. Hisz sosem találkoztam vele. Ennek nincs értele.
- Mert féltékeny volt rád, akárhányszor veled voltam, vagy telefonáltunk. Hiába magyaráztam, hogy te a gyerekkori barátom vagy.... Aztán azt mondta, hogy vagy őt vagy téged választalak.
- Ne! Most akkor miattam szakítottatok??! Miért nem választottad őt? Elmagyaráztad volna a helyzetet és akkor nem lett volna baj! - Kezdtem pánikolni, hisz a legjobb barátom miattam veszítette el az első szerelmét.
- Ne hibáztasd magadat. Ő nem tudta felfogni a helyzetet. Fáj, de miatta nem veszítem el a legjobb barátomat. - Szinte éreztem, ahogy belülről marcangolja magát Chanyeol. Biztos vagyok benne, hogy most ketté szakadt, annyira megtörtnek láttam.
Egy szót sem szóltunk, csak szorosan öleltük a másikat. Nem vagyunk olyan ölelkezős tipusúak, de most nagy szüksége volt erre Chanyeolnak.
Késő délutánig elvoltunk, próbáltam felvidítani szegényt, még egy fagyizóba is elvittem. Mosolygott, nevetgélt de éreztem, hogy ez csak az álca.
- Kérdezhetek valamit? - Kérdezte határozottan Chanyeol.
- Persze.
- Az a fiú. - Mondta gúnnyal megtömve szavait.
- Milyen fiú? - Fogalmam sem volt arról, hogy kiről beszélhet.
- Akivel sétáltál a sulinál.
- Baekhyun? Mi van vele?
- Ő siratott meg, igaz? - Nézett szigorúan rám.
- Neem, huhh. Miből gondolod? - Nevetgéltem kínosan.
- Tudom, hogy ő volt az. - Vágta rá idegesen. Nem láttam még ilyennek.
- Honnan? - Álltam meg, mert nem tudok egyszerre komoly dolgokra koncentrálni, és sétálni is.
- Abból tudtam, ahogyan ránéztél. Tudom milyen dolog a szerelem. De ne hagyd, hogy annyira a hatalmába kerítsen, hogy már az sem számít ha te szenvedsz. - Nézett fájdalmasan Chanyeol.
- Rendben.
- Ezt most csak úgy mondtad, de tényleg nem akarom, hogy olyan ember után fuss aki nem értékel.
Elgondolkodtatott amit Chanyeol mondott. Az este folyamán próbáltam mérlegelni a dolgokat, de őszintén szólva nem sokra jutottam.
Reggel az iskolában az utam egyenesen a zeneterembe vezetett, ahogy a tanár kérte. Sajnos az időnk megy, de mi nem nagyon haladunk a fesztiválszervezéssel.
- Te mit keresel itt?! - Kérdeztem idegesen Tao-tol. Nem nagyon jött a megbeszélésekre szóval reménykedtünk Baekhyun-nal, hogy nem is fogjuk látni.
- Reggelt neked is Vöröske. - Mutatta meg ragadozó fogait.
- Azt hittem kiléptél. - Leültem a lehető legtávolabbi helyre. Még a közelében sem akartam lenni. Nagyon nem bízom meg benne. - Vagyis inkább reménykedtem.
- Látom beszéltél Baekhyun-nal. - Mondta, mint aki meglepődött ezen.
- Igen. Szóval ha lehet nem menj Baekhyun közelébe. Nem akarom, hogy miattad szenvedjen.
- Nocsak, csak nem belezúgtál? - Lépett hozzám Tao.
- M-mi?! Ne-nem! Ez nem igaz. Különben sincs hozzá semmi közöd. - Álltam fel mérgesen. - Jobb lenne, ha visszaülnél, mert nemsokára megérkezik a tanár.
- Nem kell tagadnod Vöröske, én tudom mi a helyzet. Átlátok rajtad. Tudod nagyon egyszerű vagy. - Simította meg alsó ajkát, majd még egy nagy lépéssel közelebb jött hozzám. Próbáltam hátrálni, de székem megakadályozott, így a hely köztünk elég keskeny volt. - Akarsz egy műsort?
- Tessék? - Tao nagyon ért az emberek összezavarásához, így hát én sem voltam kivétel.
- Figyelj, 1-2 perc és kezdődik. - Még egy ragadozóvigyort villantott, amitől kirázott a hideg. Szemeiben nem tudtam olvasni, csak a rossz érzésemnek hihettem. Pár percig csak szemeztünk szótlanul, majd mikor lassan kinyílt az ajtó Tao megragadott és megcsókolt.
Amint elhúzottam tőle, megpillantottam Baekhyun-t az ajtóban.
Próbáltam megszólalni, de torkom cserbenhagyott. Baekhyun lassan becsukta az ajtót, közben végig szemeimbe nézett, hatalmas csalódást láttam tekintetében. Szívem összeszorult e látványtól, térdre rogytam, és összetört szívem darabkáira gondoltam. Arcomat forró könnyek lepték el, mindeközben Baekhyun nevét mondogattam éppen hallhatóan.
Kellett pár perc, mire fel is fogtam mi is történt az imént. Elárultam azt az embert akit szeretek, elárultam azt az embert aki a barátjának hitt engem, aki elmondott olyan bensőséges dolgokat, amiket másnak nem mondott még el.
Elárultam azt az embert aki segíteni akart nekem.
Elárultam a szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése